Milyen irányba tart az oktatás globálisan és Magyarországon? Lehet-e javítani érdemben a jelenlegi oktatási rendszeren? Mi hiányzik leginkább a hazai köz- és felsőoktatásból? Ezekről és hasonló kérdésekről beszélgettünk Horn Györggyel, Lévai Balázzsal és Somogyi Tiborral október 27-én a Budapest Pontban.

Szükség van-e oktatásra?

Horn György egy meglehetősen radikális kijelentéssel indított, szerinte ugyanis az iskola egy szörnyű hely. A 19. században kialakult polgári állam szükséges kényszerintézménye, amelynek léte a 21. században maximum szükséges rosszként fogható fel. „Az iskolát meg kellene szüntetni, ha lenne jobb megoldás. De egyelőre nincs.” – Horn véleménye szerint.

A mindent fenekestől felforgató reform útjában áll azonban az évszázadok alatt kialakult oktatási infrastruktúra, a tanárképzés jellege, valamint a szülők és a pedagógusok prekoncepciói is. Ennek megváltoztatása akkora anyagi terhet jelentene, amelynek átvállalása meghaladja minden jelenlegi állami szereplő vagy üzleti kör érdekeit és forrásait, így az oktatási rendszer minden bizonnyal évtizedek múlva is hasonlóan fog működni.

Így jöhet be a képbe a magántőke és családok anyagi hozzájárulása csemetéik magasabb színvonalú képzéséhez. Beszélgetésünk három előadója alapvetően piacai alapon működő, fizetős oktatási vállalkozások munkatársa, ennek fontosságát mindhárman kiemelték.

Tőke és technológia: van más megoldás?

A modernizáció azonban nem jelenthet kizárólag digitalizációt és kütyüfétist. Somogyi Tibor szerint, bár a közeljövőben a nyugati egyetemeken az előadásokat teljesen ki fogják szorítani az online elérhető oktatási segédanyagok, a személyes jelenlét, a gyakorlatok és szemináriumok fontossága ezzel párhuzamosan felértékelődik; ettől azonban az újításoktól elzárkózó magyar egyetemek még fényévekre vannak.

Lévai Balázs pedig rámutatott, az OCED országokban készült felmérések alapján egy bizonyos szint felett az anyagi ráfordítás már nem garantál további oktatási sikereket. A legjobb eredményeket produkáló oktatási rendszerek között Szingapúrtól Finnországig hatalmas különbségek vannak, de mindegyikükben közös, hogy a tanárképzés az adott országban kiemelkedő színvonalú és népszerű, csak a legjobb eredményekkel rendelkező diákok számára elérhető szak.

fenntarthato_oktatas_1

Fotó: Volom Sára

Önismeretből elégtelen…

Mindhárman egyetértettek abban, hogy a magyar oktatás talán legsúlyosabb, de eddig figyelmen kívül hagyott problémája a fiatalok orientációjának, önismeretük fejlesztésének hiánya. A diákok többsége nem tudja, hogy valójában mi érdekli, mit szeretne tanulni, aminek gyakran a súlyos anyagi terhet jelentő egyetemváltás vagy diplomahalmozás lesz az eredménye. Az életidegen tantárgyi beosztás és az egyetemi szakok merevsége is megnehezíti ezt a problémát.

Így mind az AKG-ban, mind az Engame-nél kitüntetett szerep jut a több éves mentorprogramnak, amelynek keretében minden egyes diák egyéni figyelmet kap, segítenek nekik abban, hogy képességeinek és érdeklődésüknek köszönhetően, széleskörű tájékozódás alapján válasszanak ki egyetemi szakot.

Hova tovább?

Bár a készségfejlesztés hiánya, ahogy Lévai Balázs kiemelte, minden szinten meghatározza a magyar oktatást, és komoly problémákat okoz a munkaerőpiacon, a remény még nem veszett el teljesen. Horn szerint a jelenlegi központosítási elképzelések alapvetően hibásak, de eközben van állami igény a modernizációra. Mindhárom előadónk úgy látta, hogy napjainkban rendkívül jövedelmező az oktatásba befektetni, amit egyre több piaci szereplő is észlelt, tehát növekszik az állami oktatás alternatíváinak száma.

Videó: Volom Sára

A felgyorsult technológiai fejlődéssel párhuzamosan folyamatosan új szakmák születnek és tűnnek el, a hagyományosan magas presztízsű képzettségek értéke csökken: az oktatása fenntarthatósága ma fontosabb, mint valaha volt, Magyarországnak pedig nem az olcsó szakmunkásokra, hanem a magasan képzett munkaerőre kellene alapoznia a gazdaságát.