Kultúra – egy kihagyhatatlan alaptégla vagy csillogó karácsonyfadísz

A kultúra fogalmának definiálásra sok kísérlet született már. Az értelmező szótár meghatározásai is széles skálán mozognak olyanok között, mint az „emberiség teremtette értékek összessége“ és „biológiai értelemben vett tenyészet“. De abban talán mind egyetérthetünk bárhol is vagyunk, bárhogy is élünk, hogy a kultúra egy normarendszer. Szabályok, hagyományok, értékek, stb; így a kultúra önmaga mind a politikai – és jogrendszer, a médium és az üzenet, család, oktatás, szabadidő.

„A kultúra nem csak egy utólagos dekoráció, amit akkor tesznek fel, amikor a társadalom már elintézte az alapszükségleteit, a kultúra maga az alapszükséglet – a társadalom alapköve.“ – Jon Hawkes

Így a kultúra, amelyhez alapvetően minden egyénnek és közösségnek joga van, csak úgy léphet működésbe ha a közös érdekek megnevezése, elfogadása, megváltoztatása, elvetése, alkalmazása megtörténik.

Fenntartani a kultúrát vagyis fenntartani a fenntarthatóságot?

A fenntarthatóság egyszerű és világos alaptézise, hogy a jövő generációjának, a minket követőknek legalalább egy olyan szintű, élhető környezetet hagyjunk hátra, mint amiben mi is boldogulunk. Vagyis értékmegőrzésről, a kultúra megőrzéséről van szó.

Így egyértelműnek tűnik, hogy a kultúra, lefedvén a közösségi együttélés alapvető normáit, mint egy „családösszetartó anyaként“ jelenik meg a fenntarthatóság másik három pillére mellett, melyek a

  1. társadalmi együttélés,
  2. környezeti felelősség,
  3. gazdasági megvalósítás.

Hiszen a korábban említett működési folyamathoz elengedhetetlen a

  1. minden szinten megvalósuló toleráns társadalmi együttélés gyakorlása,
  2. a felhasznált környezeti erőforrások megóvása (szintén egy toleráns együttélés!)
  3. a jelenlegi szociokulturális közegünkben, az anyagi jóllét fenntartása.

A fejlődés kultúrája – a kultúra fejlődése

Mivel a kultúra egy állandóan és gyorsan változó folyamatnak titulálható, fontos, hogy a közélet és a politika, ne egy különálló ágazati területként gondolkodjon róla, hanem valamiként, ami a maga átfogó tulajdonságával mindig és mindenhol ott van. Ezért tekinthető a „kultúrpolitika“ mint önálló szerv egy elavult és téves berendezkedésnek. Ehelyett egy összehangolt politikai nézőpontra lenne szükség, ahol a közösségi értékek folyamatos figyelembevételével születnek meg tervek és döntések. Ehhez első sorban a társadalmi interakció fejlesztésére lenne szükség, amelynek hét olyan területe van, amiknek a kultúra az elsődleges erőforrása. Ezek természetesen körforgásszerűen egymás mankói és fogaskerekei. Ideális esetben ezeket a területeket kellene szervezetileg koordinálni a hatékonyság és fogékonyság érdekében:

kulturalis-diag-holnap

Az új fajta, speciális politika céljai tehát, hogy…

  • – a kultúrpolitika legyen a fejlesztési stratégia egyik alapkomponense;
  • – a kreativitás és a kulturális életben való részvétel ösztönzése;
  • – kulturális örökség védelmezését és növelését célzó politika és gyakorlat erősítése;
  • – kulturális ipar támogatása;
  • – a kulturális és nyelvi diverzitás hirdetése;
  • – még több emberi és anyagi erőforrás elérhetővé tétele a kulturális fejlődés számára.

Továbbá megszüntetni a kultúrának azt a fajta jelenlegi kormányzati felhasználását, ami kizárólag a művészetekre koncentrálódik, azt is egy fajta a szűk elit-értelmiség számára fenntartott kikapcsolódási formára redukálva. Így lesz figyelmen kívül hagyva a kultúra szélesebb körű értékeinek kontextusa, ami minden fajta szocikulturális háttérrel rendelkező ember hétköznapjait és életvitelét érinti. A társadalom nem tudja kellőképpen és mértékben artikulálni azon szándékait, céljait, melyeknek a közösségi tetteket kellene irányítania.

Sokak számára nem világos, hogy a kultúra (bármilyen skálán értelmezzük is) valamint a művészetek (ami a jelenlegi állás szerint a legelszigeteltebb szegmense a kultúrának) nem kizáróslagosítható területek. Alapvető emberi jogok és szükségletek, nem egyszerűen az imént levezetett fenntarthatósági folyamatokhoz, a létfenntartáshoz is.

Mikor a második világháború alatt Churchillnek azt javasolták, hogy a megnövekedett költségek finanszírozása érdekében vezessenek be megszorításokat a kultúra és művészet területén, Churchill erre annyit válaszolt:

„Akkor miért háborúzunk?“