Az UNESCO fenntartható fejlődési céljai közül nem egy eltér a fenntarthatóság hagyományos, környezeti szempontú fogalmától: a nemi és jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése, a megfelelő munkalehetőségek, a gazdasági növekedés vagy épp az erős intézmények inkább gazdasági-társadalmi kérdések. A jelenlegi közmegegyezés szerint környezeti problémáink megoldásához társadalmi kampányokon és gazdasági szabályozásokon keresztül vezet az út – ezekre a legjobb példa a sikeres globális fellépés olyan káros anyagok gyártása és felhasználása ellen, mint az ózonréteget károsító spray-k, illetve a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése. Ez persze fordítva is működik, hiszen a környezetkárosítás hosszútávon a harmonikus társadalmi együttélést is megnehezítheti, legyen szó a szűkülő erőforrásokon történő osztozkodásról vagy éppen a migrációról.

fenntarthato_oktatas_1

Émile Durkheim

A környezeti és a szociális fenntarthatóság tehát valójában szorosan összefügg. De hogyan lehet fenntartható egy társadalom? Szociális fenntarthatóság alatt alapvetően a társadalmi szolidaritás mértékét, az egyéni érvényesülési lehetőségeket, az intézményekbe vetett bizalmat, a deviánsnak tartott viselkedésformák elterjedtségét, a társadalmi együttélés milyenségét értjük – a fenntartható társadalom az egészségesen működő társadalom. Ezekkel a kérdésekkel már Émile Durkheim, a szociológia francia megteremtője is foglalkozott, aki a 19. század végén figyelt fel arra, hogy a modern, urbánus iparosodott társadalmakban a destruktív, deviáns tevékenységek, az alkoholizmus, az erőszak, a válás vagy épp az öngyilkosság jóval elterjedtebbek. Továbbá ezek a viselkedésformák különböző erősséggel jelenek meg a különböző vallások gyakorlói között is, tehát nem egyszerűen a gazdasági termelés jellege, hanem az adott közösség kultúrája, mentalitása is meghatározza az adott társadalom „fenntarthatóságát”. Mindezt persze az azóta eltelt időszak változásai, a jóléti állam létrejötte, a posztindusztriális társadalmak megjelenése és a globalizáció módosították, de sok tekintetben ma is működő modellnek tekinthető.

Ezek a jelenségek viszonylag objektívan vizsgálhatóak felmérésekkel, statisztikai módszerekkel; mint ahogy az viszonylag köztudott, ezekben Magyarország rendre az európai rangsor végén kullog, legyen szó a társadalmi mobilitásról, a várható élettartamról vagy épp a közelmúltban nyilvánosságra hozott PISA-felmérésekről. Hazánk továbbá az élvonalban van az egy főre jutó alkoholfogyasztásban és öngyilkosságokban is, a mentalitásunk – a híres magyar pesszimizmus – pedig közelebb van a posztszovjet államokéhoz, mint példának tartott nyugatiakhoz.

Az életszínvonal az EU országaiban

Az életszínvonal az EU országaiban

A fentiek alapján viszonylag egyértelmű az, hogy a társadalmi fenntarthatóság és a gazdasági jólét összefüggő, kölcsönösen egymásra ható tényezők. Emellett megfigyelhető az is, hogy mennyivel elterjedtebb például a megújuló energiaforrások használata azokban az államokban Svédországtól Ausztriáig, amelyek, más a társadalom állapotát vizsgáló felmérésekben is jellemzően jól teljesítenek. A társadalom fenntarthatóbbá tétele pedig mindannyiunk érdeke, hiszen egy egyenlőbb, egészségesebb, nyitottabb társadalom az empirikus tapasztalatok alapján is sikeresebben tudja biztosítani tagjaninak a jólétet és az önkiteljesítés lehetőségét a környezeti fenntarthatóságra történő törekvéssel párhuzamosan.