Cikksorozatunk első részében a vízerőművek és a duzzasztógátak világába kaptunk egy kis betekintést, ebben a felvonásban pedig az atomenergia használatáról szeretnénk néhány alapgondolatot megosztani veletek, a teljesség igénye nélkül. A világ áramszükségletének 13% -át biztosítják jelenleg atomenergia felhasználásával, és ez az arány folyamatosan növekszik.  Az összes, 435 használatban lévő atomreaktornak majdnem a fele, egészen pontosan 190 található Európában, így jogosan érezhetjük az atomenergia kérdését a jövő szempontjából kulcsfontosságúnak a hazai energiatermelésben.

Annak ellenére, hogy nem egy újkeletű energiaforrásról van szó, nagyon megoszlanak a vélemények a felhasználásáról. Míg Németországban az atomerőművek bezárásáról beszélnek, a világ más részein összesen 48 atomreaktor építése van jelenleg folyamatban, az élen Kínával, Indiával és Oroszországgal. Hogy mi ennek az oka? Egyes becslések szerint 2050-re a világ energiaigénye a mostani kétszerese is lehet, ugyanakkor a szén-dioxid-kibocsátás szintjét az éghajlatváltozás kedvezőtlenségei miatt drasztikusan csökkenteni kell. A cél adott, de az oda vezető út nem. Jelenleg két opció van: a nukleáris energia és a megújuló energiaforrások. A probléma az összehasonlíthatósággal van. Míg a villamosenergia előállításának költsége még viszonylag jól becsülhető a jövőre vonatkozóan is, a környezeti hatások és a termelésben lévő fejlesztési lehetőségek már kevésbé. Mivel ezek általában számokban nem mérhetőek és egymással nem összehasonlíthatóak, legtöbbször a szubjektív értékeinkre van bízva, hogy mit ítélünk előnyösebbnek. Nézzük a legfontosabb kérdéseket…

Túl veszélyes a termelés?

Egyik energiatermelési mód sem teljesen veszélytelen, de ilyen szempontból a nukleáris energia valóban nem tartozik az ártalmatlan kategóriába, gondoljunk csak Fukushimára, Csernobilra vagy akár a sokak által nem is ismert Majak-balesetre Cseljabinszk közelében, ahol a kiáramló radioaktív szennyezés a csernobili duplája volt. Idővel viszont az egyre szigorodó előírásoknak és a technika fejlődésének köszönhetően a termelés kockázata jelentősen csökkenhet, és az ezekhez hasonló súlyos következményekkel járó balesetek elkerülhetővé válhatnak.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egy már korábban megjelent tanulmányában az 1969-2000 közötti időszakban vizsgálta az energia-szektorban bekövetkezett baleseteket, összehasonlítva a különböző energiaforrásokat. Ha a halálesetek számát nézzük, az atomenergia még csak a dobogóra sem jutott fel…

A keletkező hulladék is lehet gond…

A másik gyakran említett probléma a nukleáris energia előállításával kapcsolatban a keletkező radioaktív hulladék. De ez valóban csak az atomenergiánál jelent gondot? A napelemhasználatot propagálók körében ritkán emlegetik, ugyanakkor köztudott, hogy a napelemek élettartama 20-25 év, és használatuk után veszélyes hulladéknak számítanak. Normál hulladékként kezelve a környezetre ártalmasak, de környezetbarát megsemmisítésük vagy újrahasznosításuk – amennyiben lehetséges – rendkívül költséges. De ez még csak a jövő zenéje. Bár a napelemes technológia már széleskörben elterjedt, a felhasználása még nem tart abban a fázisban, hogy a keletkező hulladékokkal komolyabban foglalkozni kelljen.

Atomenergiát ugyan már évtizedek óta használunk, de környezeti hatásáról csak rövidtávon tudunk bármit is mondani, hiszen a keletkező radioaktív hulladék lebomlása akár több százezer év is lehet, nem véletlen, hogy előszeretettel használják a kormeghatározásnál is. Hogy ez idő alatt a környezetre milyen hatása lesz, azt biztosan csak több ezer év múlva fogjuk tudni megmondani. Vagy akkor sem. Mindenképpen szükséges megemlíteni ugyanakkor, hogy ezeknek a hulladékoknak a tárolása a lehető legkörültekintőbben történik, erre a célra kifejlesztett tárolókban, így aligha jelenthetnek komoly veszélyt az emberre. A legtöbb Európai Uniós országban már létezik a kis- és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére alkalmas tároló. Franciaországban, Finnországban és Svédországban a közeljövőben üzembe helyezhetik a világ első mélygeológiai tárolóit is, melyek a nagy aktivitású hulladékok végső elhelyezésére is alkalmasak lesznek.

Innovációk az atomenergia-iparban

Rengeteg kísérlet folyik az atomenergia fejlesztésével kapcsolatban, mind a hatásfok növelése érdekében, mind az urán helyettesítésének céljából. Azokat, akik abban reménykednek, hogy a bányászott urán egyszer elfogy és leállnak az atomerőművek, el kell, hogy keserítsem. Egy új, amerikai-kínai-japán közös fejlesztéssel már a tengervízből is gazdaságosan tudnak uránt kivonni. Jelenleg az óceánok nagyjából négymilliárd tonna uránt rejtenek magukban, amivel megközelítőleg ezer darab 1000MW-os atomerőművet lehetne akár százezer éven át üzemeltetni.

“Az atomenergia felszabadítása mindent megváltoztatott, kivéve a gondolkodásunkat, s ez hajt minket fegyvertelenül a katasztrófa felé”.
– Albert Einstein

Bár Einstein feltehetőleg elsősorban a kevésbé békés célú felhasználásra utalt, mindenképp érdemes megfontolnunk figyelmeztetését. Az atombomba kétségkívül mérhetetlen és visszafordíthatatlan károkat okozott, ám az atomenergia  milliók számára biztosított eddig megbízható és néhány incidenstől eltekintve biztonságos energiaforrást.

A jövőre nézve pedig, hogy hosszútávon valóban katasztrófa lesz-e a vége, mi már nem fogjuk megtudni…

Források: