Mindennapi életünk része, szinte minden pillanatban használjuk, elképzelni se tudjuk nélküle magunkat, teljesen természetesnek vesszük, hogy van. Mi az? Az elektromosság. A kelleténél kevesebbet gondolkodunk azon, hogy milyen “áron” is kerül a telefonunk akkumulátorába, számitógépeinkbe, villanyvezetékeinkbe. A cikksorozat első részében a hazai vízerőművekről, duzzasztógátakról fogunk beszélni, különös tekintettel hazánk jövőbeli terveire valamint azoknak a környezetre való hatásukra.

Hazánkat számtalan folyó szeli keresztül, így egyik legkézenfekvőbb megoldásnak tűnhet a vízerőművek épitése, mégis a környező országokhoz és a potenciálhoz képest nagyon kevés működik az ország területén. Nem sokan vonják kétségbe, hogy jóval több áramot lehetne ilyen módon termelni, viszont a vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban hogy megérik-e ezek a beruházások, megéri-e folyóink ökoszisztémájának a további megbolygatása. A duzzasztógátak szükségességét egyesek azzal is támasztják alá, hogy Magyarország dunai folyószakasza úgynevezett csúcsgázló, vagyis hajózhatósága nem felel meg az Európai Uniós tervnek, a Transzeurópai Közlekedési Hálózat programjának.

Elektromosság

A természetvédők egy része teljes mértékben ellenzi a síkvizi vízerőmüveket, mivel általában több lépcsős gátrendszert kell építeni, nagy területeket kell elárasztani. Ez igen költséges, mivel óriási gátrendszert kell megépiteni valamint folyamatosan karban kell tartani mind a gátrendszert, mind a feltöltődés miatt a folyó medrét, ahogy a bősi vízerőműnél is láthatjuk. A hegyvidéki vizierőműnél többszöröse a síkvidéki terület igénye, sokkal több létesítmény szükséges, ezért a meghibásodásokra is sokkal nagyobb az esély. Egy ilyen duzzasztógát a mellékfolyók ökoszisztémáját is felborítja, mivel át kell emelni a folyók, patakok vizét a gátakon. Felmerül az is, hogy pont a létesitmények sokasága és a beruházás nagysága miatt, egy egy ilyen projekt akár évszázados megtérüléssel működőképes csupán, de ezek a számitások nagyban múlnak azon, hogy ki, milyen áram árral és fenntartási költségekkel számolva késziíti el őket. Felmerül az is, hogy ezeknek az erőműveknek a csúcsjáratásuk nagyon korlátozott, vagyis alapáramot termelnek, és nem tudnak csúcsidőszakban jelentős mértékű plusz áramot előállitani. Jelenleg felmerült Adonynál és Fajsznál egy -egy vízlépcső épitése a Dunán, és bár hivatalos források nem erősítették meg, a fajszi vízlépcső az esetlegesen megépülő Paks 2 megnövekedett vízigényeit is fedezné.

A vízlépcsők támogatói Európa egységes hajózhatóságát, a magyar gazdaság fellendülését várnák megépülésüktől. Jelenleg magyar zászló alatt alig hajózik folyami hajó, a rendszerváltás óta szinte megszűnt létezni Magyarországon ez a gazdasági ágazat. Az aszályos időszakokban a nagymerülésű hajók nem tudnak a Duna magyarországi szakaszán közlekedni, viszont erre sokak szerint a hajók az adott folyóra való szabása a megoldás sokak szerint és nem vica versa.

Water

A legfontosabb kérdéskör sokak szerint ezeknek a gátaknak, erőműveknek az ökoszisztémára gyakorolt hatása. A Rajna folyót szinte végig vízlépcsők szabdalják, mára az eredeti élővilágának 1%-a maradt meg. Egy duzzasztógát a folyó esésének mértékétől függően akár 140-160 km hosszan  drasztikusan átalakítja a meder képét. Fontos kiemelnünk azt is, hogy a magyarországi Duna jelentős része különböző természetvédelmi övezetek része. A vízlépcsők megépülésével nem csak a természetes élővilágban keletkeznének helyrehozhatatlan károk, hanem a vizitúra turizmus is nagy mértékben károsodna. Hazánk folyói, mivel nyugat-európai viszonyokhoz képest szabályozatlanok, vadregényeségük miatt nagy vonzerővel rendelkeznek, páratlan szépségű, vadregényes kavicszátonyokkal, szigetekkel, holtágakkal. A vízerőművek megépítésével mindez egy villanás alatt eltűnne. Nagyon fontos a megújuló energiaforrások kihasználása, viszont fontos mérlegelnünk milyen áron is, mennyire változtatjuk ezáltal a bolygónk, hazánk felszínét.